Rólunk mondták

https://www.bama.hu/kozelet/helyi-kozelet/csak-a-legkitartobbak-teljesitik-a-kihivast-2812565/

Rólunk mondták:

Bódi Gergő

"Az Elite Challenge megtanított a hétköznapi gondokon nevetni
ha valaki kiírja, hogy a konditeremben mennyire elfáradt, akkor csak közölném vele, hogy az edzés 5-6 szorosát is meg tudja csinálni
ha valaki azt mondja, mennyire fáradt, akkor tudom, hogy 2-3 óra is elég a pihenésre
ha valaki azt mondja, hogy mennyire éhes, akkor ezen is nevetni tudok, mert az EC-n sokszor ki is ment a fejemből hogy éhes vagyok..........
habár sokan azért csodabogárnak tartanak és akár gúnyosan kinevetnek.... én majd rajtuk nevetek mert én TUDOM, hogy a táplálékláncban hol helyezkedek el...."

Részlet egy Elite Challenge résztvevő naplójából:

Gratulálok minden társamnak, aki végigcsinálta, nélkületek nekem sem ment volna! És szeretnék elismeréssel szólni azokról, akik az öthetes Rohamlövész tanfolyamot akárcsak végigszenvedik. Elképesztő teljesítmény! Ez természetesen nem Rohamlövész tanfolyam, de mégis bele tudtunk kóstolni, hogy milyen és kipróbálni magunkat. Ezek után máris máshogyan beszél róla az ember és nem dobálózik olyan könnyedén a szavakkal. Megtanulja tisztelni azokat, akik azt végigküzdötték.
Összegezve a hét eseményeit, nehéz szavakba önteni, és ezt leginkább tényleg az értheti meg, aki végigcsinál egy ilyet. Én azért mentem oda, hogy megtanuljam a tereptan-tájékozódást profi szinten (szerintem ez minden katonának elemi szükséglete). Hetekkel a tanfolyam kezdete előtt még azon gondolkodtam: fog-e ez menni nekem éjszaka? Nahát, ez volt a legkisebb gondom, és sokkal többet tanultam, mint amennyit vártam (és mindenki más is).
De mit is? Sablonosan fog hangzani, de aki ott volt, igazolhatja, elsősorban önmagát ismeri meg az ember. Szerintem sokan meglepődnek, elképesztő érzés, amikor az ember valóban kézfogásnyi távolságra kerül az igazi énjéhez (és itt nem arra kell gondolni, amikor az ember reggel belenéz a tükörbe és elhiszi magáról, hogy milyen kemény csávó). Ezután ki merem jelenteni, hogy az emberek nagy része egyáltalán nem ismeri önmagát. Nem tudja, mire képes, nem tudja, hogyan viselkedne extrém helyzetben, ám egy ilyen tanfolyamon mindenkinek megmutatkozik az igazi énje, hogy ki valójában.
Mindemellett rájöttünk, mit is jelent az, hogy "akarat" - ha az ember igazán akar valamit. Ez nem hétköznapi dolog, mégis mindenki rendelkezik vele, de nagyon kevesen képesek használni. Erre leginkább akkor ébredtünk rá, amikor már túlléptük fizikai korlátainkat. Akkor kezd el dolgozni igazán az ember akarata, nem a konditeremben. (És most nem a sportolókra kell gondolni, akik jól táplálva, felkészülve, kipihenten, sportfelszerelésben érnek el emberfeletti eredményeket - amit egyébként eszem ágában sincs elvitatni, vagy bárkit is megbántani, mindössze összehasonlításként írtam.)
Teljesen más ez, amikor az egyén fáradtan, kialvatlanul, stresszesen, energia és kaja nélkül, adott esetben katonai felszerelésben képes hozni a saját teljesítményének, 100-120 százalékát. Elképesztő dolgokat képes véghez vinni, gyakorlatilag bárki, alkattól függetlenül (legyen magas, kétajtós szekrény, vékony vagy éppen mélynövésű), ha igazán szeretné és megtanult küzdeni! Nem pedig feladni az első buktatónál, amire egyébként az emberek nagy része hajlamos.
Én nagyon hálás vagyok minden instruktornak, hogy megmutatták ezt nekünk, hiszen nem minden katona életében van olyan helyzet, amikor ezt megtapasztalhatja. Sokan hiszik azt magukról, hogy hatalmas "harcosok", vagy hogy tudnak küzdeni. Nem. Ezt senki nem jelentheti ki önmagáról; első nap az ember végigméri a társait, elgondolkozik, hogy ki az, aki végigcsinálja és ki az, aki tutira kibukik majd. Majd hatalmasat, de kellemeset csalódik! Én ugyanezt tettem, és én is meglepődtem az eredményen. Nem mondható meg elsőre senkiről, hogy végigcsinálja-e vagy sem, hogy mikor mondja azt: neki itt volt elég, és megy haza. Ilyen szituációban totál máshogy működik az emberi lény, és vannak emberek, akik hihetetlenül gyorsan érik el azt a küszöbszintet, amikor betelik a pohár, és képesek feladni, a feladat elől elmenekülni...
Meg szokták kérdezni hogy, "jó volt?" Erre egyértelmű a válasz: NEM. Nem volt jó, kemény volt, szenvedtünk, nem éreztük jól magunkat, de érdemes volt végigcsinálni! Életre szóló dolgokat tanultunk, rengeteg új tapasztalat ért bennünket és a fent már részletezett dolgokat átélni mindennél értékesebbek. Sokszor eszembe jutnak az alábbi szavak és ezért ezekkel fejezem be:
"Mindig csak egy napot élj túl, a következő nagyon messze van még ahhoz, hogy aggódj miatta!"